2025 Áprilisi krónika

Az Ultrabalaton Magyarország egyik legnagyobb tömegsport eseménye, egy 211 km hosszú futóverseny, amely a Balaton körül halad, aminek idén már a BLCsCs is része volt!
A versenyen egyénileg, valamint 2–13 fős csapatokban lehet indulni. Idén több mint 28 000-en vettek részt, jellemzően csapatban.
Ezek közé tartozott a mi 13 hős futónk is, akik vállalkoztak arra, hogy lefutnak 10-15-20 kilométert 2-3 szakaszon.

A felkészülés már szeptemberben elindult a jelentkezéssel és csapatalakítással. Innentől kezdve ugyan közös edzésre nem tudtunk összefutni (😉),
de mindenki lelkesen készült és motiváltan figyelte a csapattársak Strava posztjait is.

Hosszas stratégiai tervezés után arra jutottunk, hogy két kisebb csapatra oszlunk, az első csapatba kerültek a hegyi menők, akik szívesen rótták az Északi Part emelkedőit, illetve a déli partot egész Fonyódligetig.
A csapat másik felére az "unalmas és monoton" déli part, a dimbes-dombos keleti part, illetve a célegyenes, azaz a Balatonalmádi-Balatonfüred táv várt. Ultrafutásokon bevett szokás, hogy a futót biciklis kísérő segíti – mi is így terveztük, de egy különleges csavarral: Kuvik és Gosti tandemkerékpáron kísérték futóinkat!

Csapatunk szombaton az utolsó csapatok között rajtolt, este 18:10-kor. Rajt előtt lőttek rólunk egy gyors csapatképet (második kép), majd Micsik Zsombit egy kergetéssel indítottuk útjára (harmadik kép) a táv első, 7 km hosszú szakaszára.

Innentől az első csapat tagjai - név szerint Micsik Zsombi, Szelid Abigél, Sóti Virág, Márkus Jakab, Zakariás Benedek, Korbuly Kristóf és Csapodi Matyi - lelkiismeretesen beletették magukat a szakaszaikba, eleinte világosban, majd az éjszaka leple alatt is. A sötét és magányos szakaszokon nagy segítség volt bicikliseink jelenléte.

Amíg az első csapat becsületesen küzdött, addig a Team Déli Part nyugis tempóban átkompozott a déli partra, ahol Noéék balatonmáriafürdői nyaralóját célozta be, ahol a terv szerint egy finom vacsora után nyugovóra tért volna addig, míg az északi csapat nem teljesíti a távját.
Előbbi sikerült, csodás vacsorával készültünk a hajnali futásra, az álom azonban az izgatottság miatt nem jött a szemünkre, így maradt a sötétben fekvés.😃

Az első csapat több mint fél órával hamarabb ért Balatonmáriafürdőre, mint azt előzetesen számoltuk, így az alvás (próbálkozást) hajnali egy órakor be is fejeztük, hogy elkezdjünk készülődni a futásra. Közben Micsik Zsombi szakasza épp a szállásunk előtt vezetett, így kimentünk szurkolni neki az éjszakában.

A két csapat Fonyódligeten egyesült, ahol az első csapat küzdelmei Jaksi harmadik futásával befejeződtek, míg a második csapat kalandjai épp csak ekkor kezdődtek. Ez a váltás nagyjából hajnali 3 órakor történt, majd' háromnegyed órával a tervezett előtt. Szép teljesítmény az északi csapattól, indulhattak is a megérdemelt pihenésre Balatonszepezdre, a Zombori-lakba.

A Toldy-Schedel Anna - Zombori Márti - Késmárky Noé - Magyar Márk - Tóth Benedek - Németh Csongi hatosból álló csapat innentől szépen váltogatta egymást.
Kiemelendő, hogy Márti 2 nappal a futás előtt ugrott be a csapatba Mandorla helyére, aki sajnos lesérült. Jobbulást kívánunk Neki, reméljük jövőre már Velünk tud tartani!
Az első futásoknál teli voltunk energiával, mindenki közel járt az egyéni rekordjaihoz, amik néha igazán kiemelkedő kilométer/perc-es átlagokat jelentettek.

Napkelte után Siófokon elbúcsúztunk biciklis kísérőinktől, akik addig a pontig 150 kilométeren keresztül kísérték a csapatot, ezzel jó társaságot, zenét és lelki támogatást biztosítva az aktuális futónak! Ezúton is nagyon köszönjük Gostinak és Kuviknak a segítséget!

A második szakaszok már mindenkinek nehezebben estek, de kitartóan küzdöttünk akkor is, ha az akadály épp egy vasúti átkelő piros jelzése, vagy a balatonvilágosi Magaspartra való felfutás volt.
A keleti partra érve a meleg is egyre nagyobb kihívást jelentett, illetve innentől eléggé összesűrűsödött a mezőny, így az autó kísérés is egyre nehezebbé vált, de motiváltak maradtunk, hiszen már a 210 kilométer célegyenesébe értünk,
és egyre reálisabbá vált, hogy 12 óra előtt érjünk célba, ami azt jelentette volna, hogy fél órával javítjuk meg a szintidőnket. Hajtottunk, ahogy csak tudtunk, hogy még dél előtt célbaérjünk. Az utolsó, 56. szakasz végén újra egyesült a két csapat, így Noé befutóját már közösen láthattuk a balatonfüredi célban!

Ekkor eldőlt: a BLCsCs első Ultrabalaton körideje 17 óra 25 perc!

Reméljük, hogy sok utánunk következő csapat próbálja (és tudja) majd megdönteni ezt a köridőt,
amire kifejezetten büszkék vagyunk, hiszen több mint 1 órával gyorsabbak voltunk, mint előzetes számításaink.

Az esemény fő tanulsága közhely, de igaznak bizonyult; ha mindenki 110%-ot ad ki magából hihetetlen eredményt érhetünk el közösen!

Köszönjük a Csapatnak részvételünk támogatását, illetve szüleinknek a szállásokat és autókat.🙂

Jövőre megcélozzuk a köridő javítását, hiszen nagyon sok tanulsága volt első indulásunknak.
Addig pedig mindenkinek ajánljuk, hogy fusson minél többet!

A Tea Stilton Angyalainak vezetésével a lányok segítettek egy bűntény megoldásában, a kihívás a következő volt: megtalálni a kínai császárnő ellopott ékszereit. Utunk így Máriaremetére vezetett, ahol egy túra után közös raji evőeszközt is készítettünk. A vacsora elkészítésében mindenki kivette a részét. A lányok a desszert elkészítésében segédkeztek, és megismerkedhettek a cserkész konyha egyik ínyencségével is, mivel chilisbab volt a menü. Az estét egy diafilm nézéssel zártuk, majd a másnapi mise után jókedvűen tértünk haza a hétvégéről.